Az ÁFA egy hozzáadott érték adó. Pl. egy termék három fázisból áll, mindhárom fázisban valaki hozzáad egy értéket. A első termelő eladja a másodiknak, áfás számlát ad és a bevétel áfáját befizeti az államnak. Tehát rajta csak keresztülmegy az adó, mert a második termelő kifizeti az előző áfáját. Ő is dolgoz rajta és továbbadja a harmadik termelőnek. Áfás számlát állít ki, de az áfa tartalom egy részét nem kell, hogy befizesse, mert azt már az első termelőn keresztül befizette. Ez az áfa visszaigénylés, ill. levonaás. És így tovább.
A baj csak akkor van, ha az egyik felhasználó csak befogadja a számlát, elkönyveli, de nem fizeti ki a számla összegét az eladónak. Az eladó köteles befizetni az áfát, pedig nem kapta meg a számla értékét. A nem fizető cég pedig visszaigényli az áfát, pedig nem fizette ki annak sem a díját, sem az adóját. A pénz tehát megfordul: Az eladó nem kapja, hanem kiadja, azaz befizeti a adópénzt az államnak, s az állam pedig kifizeti, ill. elengedi azt az adósnak. Az eladó zsebéből a vevő zsebébe megy ezáltal a pénz. Az állam nem károsul, ezért nem is tesz ez ellen, pedig ebből lesz a körbetartozás, ami lebénítja az államot.
Á-fából vaskarika
2011. február 21., hétfő
2011. február 2., szerda
Kedves Ifjak
Kedves ifjú, felsőfokú fiatalok!
Műszaki menedzserek, jogászok, projekt menedzserek, pályázatírók, és pályázatkiírók !
Úgy vettem észre, hogy valamilyen belső késztetés, vagy külső kényszer hatására azt szeretnétek elérni, hogy minden le legyen papírozva. Mindenre legyen szabály, még a kivételre is.
E törekvésnek az indítéka valószínűleg az, hogy papíron rögzíteni szeretnétek a világ tökéletes modelljét, hogy aztán majd egy szép napon többé ne is kelljen már töprengeni azon, hogy kinek van igaza, mit, hogyan kell csinálni. A végcél, hogy ne is kelljen gondolkodni?
De hát ez a sablonvilág szörnyű lenne ! Ez nem lehet végcél ! Tudjátok ! Mi vagyunk a homo sapiensek ! Nem biorobotok.
Vigyázni kellene a fogalmazással, kodifikálással is.
Nem mindegy, hogy építési, vagy építészeti.
Nem mindegy, hogy padka, vagy szegély, záróvonal, vagy úttest szélét jelző vonal, körforgalom, vagy körjárat, behajtani tilos, vagy behajtani tilos.
Nem mindegy, hogy és, vagy vagy, vagy és, illetve illetve, akkor és csak akkor.
Mindehhez nemcsak jól kell tudni magyarul, hanem az adott szakterület szaknyelvét is érteni kell. Ezek eddig "csak" nyelvtudások, de ehhez kell még a szaktudás.
Aki viszont csak az anya- és a jog nyelvét ismeri, (persze angolul, meg németül is tud) az csak szó szerint képes átadni és befogadni valamit, s ennek következtében nem is képes asszociálni. No ez a leginkább elviselhetetlen egy kreatív környezet, egy tenni akaró csapat, egy fejlődni szándékozó ország számára.
Ha pl. engem, mérnököt beküldenének egy agyműtétre, avval, hogy csináljam amit mondanak, az biztos, hogy mindent csak szó szerint mernék végrehajtani, mert nem értek hozzá. Lehet, hogy a közbeszerzéseknél, EU-s pályázatoknál is mindent ezért kell lepapírozni és szó szerint teljesíteni, mert Brüsszel túl messze van, vagy mert akik kezén átmegy a dolog azoknak sejtelmük sincs arról amit elbírálnak? Tudnék mesélni.
Fiatalság:
Tessék kérem ellesni a tapasztaltaktól a tudásukat. Sikereikből, s tévútjaikból, erényeikből, s hibáikból is rengeteget lehet tanulni.
Nem kell mindent újra, előről, drága pénzen kitalálni, s aztán hamar rájönni, hogy hol benne a hiba, hanem tanulni kell az elődök tapasztalataiból is.
Annak idején az az ősember horda, amelyik gyengébben kommunikált, s ezért nem tudta átadni a tapasztalatait az utódainak, alul is maradt azokkal szemben, akik, bár szerényebb képességgel bírtak, de tapasztalásaikat jól tovább tudták a generációkon keresztül finomítgatni.
Szóval kérem csak akkor kell kirugdosni az öregeket, ha már a melléjük felvett fiatalok kitanulták a dolog csínját-bínját.
S íme néhány további szentencia:
Nem elég rábízni egy szoftveresre a feladatot, hanem mögé kell állítani egy, a megoldandó funkciókat értő embert, ill. csapatot is.
Nem elég megírni egy programot, hanem azt a rendszerbe állítás előtt ki is kell próbálni.
Nem elég megírni egy jogszabályt, hanem azt még a kihirdetés előtt ki is kell próbálni.
Nem elég megírni egy űrlapot, hanem azt a rendszerbe állítás előtt ki is kell próbálni.
Nem elég megírni egy levelet, hanem azt félhangosan fel is kell olvasni.
Nem elég átvenni a levelet, hanem azt el is kell olvasni.
Nem elég elolvasni a levelet, hanem meg is kell érteni.
Nem elég megérteni, hanem cselekedni is kell tudni az alapján.
Persze ez már nektek sokkal nehezebben megy, mert az informatika annyira kiszolgál, hogy elsorvadnak a klasszikus készségek: Előre gondolkodás, tervezés, tervszerűség, kipróbálás, javítás.
Ezek után hogyan tovább?
Mindegy mit írok ide. Ez már egy másik dimenzió. Ezt már úgysem értitek.
Jó éjszakát!
Műszaki menedzserek, jogászok, projekt menedzserek, pályázatírók, és pályázatkiírók !
Kedves Jogászok!
Modell vagy sablon?
Úgy vettem észre, hogy valamilyen belső késztetés, vagy külső kényszer hatására azt szeretnétek elérni, hogy minden le legyen papírozva. Mindenre legyen szabály, még a kivételre is.
E törekvésnek az indítéka valószínűleg az, hogy papíron rögzíteni szeretnétek a világ tökéletes modelljét, hogy aztán majd egy szép napon többé ne is kelljen már töprengeni azon, hogy kinek van igaza, mit, hogyan kell csinálni. A végcél, hogy ne is kelljen gondolkodni?
De hát ez a sablonvilág szörnyű lenne ! Ez nem lehet végcél ! Tudjátok ! Mi vagyunk a homo sapiensek ! Nem biorobotok.
Nyelv:
Kedves Ifjú Felsőfokú Fiatalok!
Vigyázni kellene a fogalmazással, kodifikálással is.
Nem mindegy, hogy építési, vagy építészeti.
Nem mindegy, hogy padka, vagy szegély, záróvonal, vagy úttest szélét jelző vonal, körforgalom, vagy körjárat, behajtani tilos, vagy behajtani tilos.
Nem mindegy, hogy és, vagy vagy, vagy és, illetve illetve, akkor és csak akkor.
Mindehhez nemcsak jól kell tudni magyarul, hanem az adott szakterület szaknyelvét is érteni kell. Ezek eddig "csak" nyelvtudások, de ehhez kell még a szaktudás.
Aki viszont csak az anya- és a jog nyelvét ismeri, (persze angolul, meg németül is tud) az csak szó szerint képes átadni és befogadni valamit, s ennek következtében nem is képes asszociálni. No ez a leginkább elviselhetetlen egy kreatív környezet, egy tenni akaró csapat, egy fejlődni szándékozó ország számára.
Ha pl. engem, mérnököt beküldenének egy agyműtétre, avval, hogy csináljam amit mondanak, az biztos, hogy mindent csak szó szerint mernék végrehajtani, mert nem értek hozzá. Lehet, hogy a közbeszerzéseknél, EU-s pályázatoknál is mindent ezért kell lepapírozni és szó szerint teljesíteni, mert Brüsszel túl messze van, vagy mert akik kezén átmegy a dolog azoknak sejtelmük sincs arról amit elbírálnak? Tudnék mesélni.
Fiatalság:
Tessék kérem ellesni a tapasztaltaktól a tudásukat. Sikereikből, s tévútjaikból, erényeikből, s hibáikból is rengeteget lehet tanulni.
Nem kell mindent újra, előről, drága pénzen kitalálni, s aztán hamar rájönni, hogy hol benne a hiba, hanem tanulni kell az elődök tapasztalataiból is.
Annak idején az az ősember horda, amelyik gyengébben kommunikált, s ezért nem tudta átadni a tapasztalatait az utódainak, alul is maradt azokkal szemben, akik, bár szerényebb képességgel bírtak, de tapasztalásaikat jól tovább tudták a generációkon keresztül finomítgatni.
Szóval kérem csak akkor kell kirugdosni az öregeket, ha már a melléjük felvett fiatalok kitanulták a dolog csínját-bínját.
S íme néhány további szentencia:
Nem elég rábízni egy szoftveresre a feladatot, hanem mögé kell állítani egy, a megoldandó funkciókat értő embert, ill. csapatot is.
Nem elég megírni egy programot, hanem azt a rendszerbe állítás előtt ki is kell próbálni.
Nem elég megírni egy jogszabályt, hanem azt még a kihirdetés előtt ki is kell próbálni.
Nem elég megírni egy űrlapot, hanem azt a rendszerbe állítás előtt ki is kell próbálni.
Nem elég megírni egy levelet, hanem azt félhangosan fel is kell olvasni.
Nem elég átvenni a levelet, hanem azt el is kell olvasni.
Nem elég elolvasni a levelet, hanem meg is kell érteni.
Nem elég megérteni, hanem cselekedni is kell tudni az alapján.
Persze ez már nektek sokkal nehezebben megy, mert az informatika annyira kiszolgál, hogy elsorvadnak a klasszikus készségek: Előre gondolkodás, tervezés, tervszerűség, kipróbálás, javítás.
Ha a gépen valamit rosszul írunk, indítunk, futtatunk, azt egyszerűen vissza lehet csinálni. Az élettől azonban nem várhatjuk el, hogy bármit is vissza "undo" -zhassunk. Ti tehát, akik szinte mindent az informatikán keresztül ismertetek meg, nehezebb helyzetben vagytok a klasszikus módszerrel tudást szerzőkkel szemben. Megszoktátok a kész ábrákat, táblázatokat, s nem láttátok, hogy azok hogyan állnak össze a krétaporos táblán. Videoanimáció mutatta a cucc működését, s nem kellett azt csak szöveg alapján elképzeni. Egy csomó kreatív képesség nem fejlődhetett ki az informatikai bumm miatt.
Ezek után hogyan tovább?
Mindegy mit írok ide. Ez már egy másik dimenzió. Ezt már úgysem értitek.
Jó éjszakát!
2011. január 11., kedd
Ma roszz napom volt
Tegnap kezdődött.
1- Nem volt elég glettanyag,
2- A modellgipsz egy kis diszperzittel alkalmasnak tűnt először, de csomós lett
3- A mobil kártyám nem tudott felmenni a hálózatra, pedig épp már tegnap fontos lett volna, hogy elérjenek telefonon, mert hirdetést adtam fel, s ilyenkor nem árt, ha elérhető az ember.
4- Reggel hólyagosan várt a tegnap éjjel felkent innovációs glett.
5- A mosógép bekötő sarokszelep (csap) nem zár, ezért az egész lakásban le kell zárni a vizet. Ekkor persze nem lehet vizeskedni.
6- A frissen felszerelt új csap szivárgott, húzzuk meg erősebben!
7- Nem volt nálam erősebb szerszám, ezért harmadszor is haza kellett ugranom valami cuccért.
8- A célszerszám nem fért oda,
9- a célszerszámmal máshol meghúzva eldeformálódott a hollander menet, tönkre ment az egész csap.
10- 10 órára vissza öltöztem zakósba, mert tárgyalásom volt. Szorít az idő.
11- Rosszul emlékezett a bedöglött telefonom a tárgyalásra, mert holnap esedékes.
12- Elestem a folyosón: egyszerűen nagykabátosan, mint a nagykabát. Minden kezem foglat volt, s éppen telefonáltam, s beszéd közben huppantam egy óriásit. Nem látott senki, de ha látott volna, mentőt hívott volna. Parádés volt. Szimpla axel.
13- Ha már zakóban vagyok, beugrottam az irodába. 3 órán keresztül nem is szabadultam a gépem elől.
14- Folyamatosan csörögnek az átirányított számról a hirdetésre érdeklődők, teljes agyi káosz.
- első jó: Viki lányom megmondta a tutit: öreg a kártyám, menjek be a Telenorhoz és cseréltessem le, s minden menni fog. Halleluja! Sikerült.
15- Számlát akartam a Telenornál kérni egy bankkártyás kártyafeltöltésről: a biorobotok nem tudtak velem mit kezdeni. Jelszót kértek, tudtam is, de nem ezt a jelszót kérték. Ingerülten kioktattam a pultnál, és a telefonnál lévő összes biorobotot. Pedig mégis nekik volt igazuk: Volt jelszó, más mint a többi kártya jelszava, csak régen volt, s már nem emlékeztem rá, hogy a feltöltő kártyás kártyát is cégesen vettem. 1 óra ügyintézés, mert nem adtam fel. Nem tudom feladni.
16- Hibás az email melléklet. Én veszem észre. (mert még mindíg penge vagyok) 5 perc mulva futár hozza a jó mellékletet. Beszkennelés, mellékelés. Hoppá a hibás és a hibátlan is elment a levéllel. ( mert már mégsem vagyok penge)
Hú most már kezdek bepörögni ...
17-Akció után vissza a kömüves kezeslábasba, de nem volt anyag. 4-re már jönnek nézni a lakást, de csak romot látnak.
18- Hiányzik még egy szerszám, amit felírtam, de a célhelyen nem értettem, hogy miért is kell, ezért nem vettem magamhoz.
19- Mami lakását úgy leócsárolják, hogy azon is csodálkozom, hogy fel tudtam nőni benne. Persze a délelőtti glettvasas élményeim hatására már én is minden romot romnak látok.
20- Élménybeszámoló otthon, de mégnagyobb zuhatag érkezik kontrásan. Egy barátom van nekem csak a............z Unikum. Meg a blogom.
Most itt vagyok, szívem tompán ütöget, néha nagyot, néha vattásat. Mi lesz, ha elalszom?
A 39 korbácsütésig nem fogok eljutni, mert nem vagyok rá méltó.
1- Nem volt elég glettanyag,
2- A modellgipsz egy kis diszperzittel alkalmasnak tűnt először, de csomós lett
3- A mobil kártyám nem tudott felmenni a hálózatra, pedig épp már tegnap fontos lett volna, hogy elérjenek telefonon, mert hirdetést adtam fel, s ilyenkor nem árt, ha elérhető az ember.
4- Reggel hólyagosan várt a tegnap éjjel felkent innovációs glett.
5- A mosógép bekötő sarokszelep (csap) nem zár, ezért az egész lakásban le kell zárni a vizet. Ekkor persze nem lehet vizeskedni.
6- A frissen felszerelt új csap szivárgott, húzzuk meg erősebben!
7- Nem volt nálam erősebb szerszám, ezért harmadszor is haza kellett ugranom valami cuccért.
8- A célszerszám nem fért oda,
9- a célszerszámmal máshol meghúzva eldeformálódott a hollander menet, tönkre ment az egész csap.
10- 10 órára vissza öltöztem zakósba, mert tárgyalásom volt. Szorít az idő.
11- Rosszul emlékezett a bedöglött telefonom a tárgyalásra, mert holnap esedékes.
12- Elestem a folyosón: egyszerűen nagykabátosan, mint a nagykabát. Minden kezem foglat volt, s éppen telefonáltam, s beszéd közben huppantam egy óriásit. Nem látott senki, de ha látott volna, mentőt hívott volna. Parádés volt. Szimpla axel.
13- Ha már zakóban vagyok, beugrottam az irodába. 3 órán keresztül nem is szabadultam a gépem elől.
14- Folyamatosan csörögnek az átirányított számról a hirdetésre érdeklődők, teljes agyi káosz.
- első jó: Viki lányom megmondta a tutit: öreg a kártyám, menjek be a Telenorhoz és cseréltessem le, s minden menni fog. Halleluja! Sikerült.
15- Számlát akartam a Telenornál kérni egy bankkártyás kártyafeltöltésről: a biorobotok nem tudtak velem mit kezdeni. Jelszót kértek, tudtam is, de nem ezt a jelszót kérték. Ingerülten kioktattam a pultnál, és a telefonnál lévő összes biorobotot. Pedig mégis nekik volt igazuk: Volt jelszó, más mint a többi kártya jelszava, csak régen volt, s már nem emlékeztem rá, hogy a feltöltő kártyás kártyát is cégesen vettem. 1 óra ügyintézés, mert nem adtam fel. Nem tudom feladni.
16- Hibás az email melléklet. Én veszem észre. (mert még mindíg penge vagyok) 5 perc mulva futár hozza a jó mellékletet. Beszkennelés, mellékelés. Hoppá a hibás és a hibátlan is elment a levéllel. ( mert már mégsem vagyok penge)
Hú most már kezdek bepörögni ...
17-Akció után vissza a kömüves kezeslábasba, de nem volt anyag. 4-re már jönnek nézni a lakást, de csak romot látnak.
18- Hiányzik még egy szerszám, amit felírtam, de a célhelyen nem értettem, hogy miért is kell, ezért nem vettem magamhoz.
19- Mami lakását úgy leócsárolják, hogy azon is csodálkozom, hogy fel tudtam nőni benne. Persze a délelőtti glettvasas élményeim hatására már én is minden romot romnak látok.
20- Élménybeszámoló otthon, de mégnagyobb zuhatag érkezik kontrásan. Egy barátom van nekem csak a............z Unikum. Meg a blogom.
Most itt vagyok, szívem tompán ütöget, néha nagyot, néha vattásat. Mi lesz, ha elalszom?
A 39 korbácsütésig nem fogok eljutni, mert nem vagyok rá méltó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)