A „tömeg” közlekedés evolúciója

/Minden tudományos megalapozottság helyett.

Napjainkban új megfontolások szükségesek a közösségi közlekedés fejlesztése során. Ebben a cikkben egy párhuzammal szeretném érzékeltetni, hogy mik azok a jellemzők, amik segítenek a döntéshozóknak, fejlesztőknek abban, hogy megérezzék a közösségi közlekedés új korszakának lényegét. 

A régi idők, több évtizedes tömegközlekedési rendszereit nem elég csak átkeresztelni, előbb közforgalmú, majd közösségi közlekedéssé, hanem teljesen újra kell gondolni, gombolni a rendszert ahhoz, hogy az vonzó, kedvelt, és kihasznált legyen. Új szellemiséggel, új szociológiai közegre kell megszervezni a szolgáltatást. Az újdonság az első, laikus megközelítésben a kifejezéseink változásában is észre vehető. Régen ellátás volt, ma szolgáltatásként kellene értelmeznünk.

A párhuzamot két, egymástól sok mindenben eltérő, teljesen különböző szolgáltatás régi és mai felfogása között állítom fel, melyben tisztán tetten érhetők bizonyos jellemzők hasonlóságai is.

 

Hasonlítsuk össze a régi filmszínházak és az új Cinema Multiplex-ek törzsfejlődését, a régi autóbuszos tömegközlekedés, korszerű közösségi közlekedési szolgáltatássá való átalakulásával.

 

Megj.: A párhuzam a vidéki közép és nagyvárosokra vonatkozik. A fővárosban, és a kistelepüléseken más a helyzet: A fővárosban az óriási kereslet a kistelepüléseken pedig a gyér kereslet miatt más mechanizmusok működtetik e rendszereket.

 

A mozik rövid története:

Régen volt egy 300-400 főt befogadó mozi terem. Megjelent a moziműsor, melyben szerepelt a Ben Húr, vagy a Lovakat lelövik ugye? stb. valóban világsiker filmek, melyeket semmilyen más médián nem érhettünk el. Ment az egy-egy fim három- négy napig, s a mozi terem rendre megtelt. Nagy volt a kereslet, olcsók voltak a jegyek, sorok álltak a pénztárnál, megjelentek a jegyüzérek is.

Nem volt konkurencia: Két TV csatornán alig lehetett otthon szuper filmeket látni. Nem volt video, dvd, stb.

Egy szép napon, elérhető áron piacra kerültek a videomagnók, a DVD lejátszók, és már nem a moziban kerestük a vizuális szórakozást, hanem otthon, az egyre nagyobb képernyők előtt.

Ennek hatására kezdtek lassan kiürülni, elkoszosodni, lepusztulni, s a végén bezáródni a mozik, filmszínházak.

Ebben a mozi-válságos időszakban jött egy okos csapat, aki – nyilván máshol már jól bevált – új ötletével felrázta és újra gombolta a mozi piacot.

Az első pláza tervezőjétől hitetlenkedve hallottuk az új irányzatot:

„Csinálunk 16 db- kis mozi termet, ahol naponta tíz-húsz szuper siker film forog, és dőlni fog a nép a pénztárakhoz. A jegy ára nem lesz kevés, mégis sokan szeretni, használni fogják. Jó üzlet lesz.”    

Nem hittünk neki. Kételkedtünk a józan ítélőképességében. Őrültségnek tartottuk az ötletet. Bár eszünkbe jutott a sokkal korábbi McDonnalds jelenség, mégis biztosak voltunk az új mozi kudarcában.

És mégis igaza lett. Aki bele tud bújni az ember lelkébe és így tudja megtalálni a pénztárcájához vezető utat, az megérdemli a sikert.  Az, aki kitalálta a multiplex technológiát felismerte az emberek, ill. a „fejlett” civilizáció pszichikai, szociológiai változását. Rájött arra, hogy az emberek egyre inkább a az adott pillanat szerint élnek. A környezetük, és a technika ugyanis annyira kiszolgálja az embert, hogy bármikor, bármihez hozzáfér. Egyre jobban elsorvad a tervező rutinunk. Ezt a folyamatot több sebességfokozattal, robbanásszerűen gyorsította fel az internet, a mobiltelefon, a mobilinternet, és az erre épült dömping kínálat megjelenése. Ebben a kínálat-áradatban csak akkor veszünk tudomást a sok közül az „éppen arról”, ha elénk jön, „átesünk” rajta. A mai közönség egyre tervszerűtlenebbül él, így csak olyan szolgáltatást lehet neki eladni, ami igazodik ehhez. A multiplex mozi ilyen. A régi mozi pedig nem ilyen.

(Az egyszerűség kedvvért nem szerepelnek a csupán szerény rétegigényt jelentő, és a fentihez nem hasonlító szolgáltatások. Ilyenek vannak, de gyéren. E cikkben csak a „tömegáruról” van szó.)

És máris elérkeztünk a tömeg fogalmához. Vizsgáljuk meg a tömegközlekedés jellemzőit a párhuzam kedvéért.

Régen nem volt ilyen sok személygépjármű. Nem volt ilyen magas igényszint az eljutás tekintetében. Nem volt elég nagy versenytársa az autóbusznak, vonatnak. A tömegközlekedés a szociális ellátás része volt. Nem rohant ennyire a világ. Az egy időegység alatt elintézhető dolgok száma sokkal kevesebb volt, mint ma. Jobban megterveztük a napunkat, kommunikációinkat, utazásainkat. A tömegközlekedési szolgáltatás erre a környezetre szerveződött. Ritkán jött a busz, de akkor egyszerre sok embert szállított. Azután, - ahogy a régi nagy mozik esetében – egyre kevesebb utas szállt fel a buszra, egyre kevesebb jegy-árbevétel folyt be, s hogy mérséklődjön a veszteség, egyre drágább lett a jegy, és így tovább. A lefelé tartó spirál nyomán tovább gyérül a kihasználtság, tovább ritkulnak a járatok, egyre kevésbé vonzó a szolgáltatás, egyre jobban növekszik a veszteség, és így tovább, ……… akárcsak a régi mozik esetében. Egyre jobban elmarad a mai ember azonnali, nem tervezett igényeitől.

Fel kell ismerni, - akárcsak a multiplexesek esetében – csak úgy tudjuk jól „eladni” a közösségi közlekedést, ha inkább a szolgáltatás igazodik az utas igényeihez és nem az utas a szolgáltatáshoz.  

Nem szokás ma tervszerűnek lenni, menetrendhez igazodni, várakozni. A mai ember nem szokta meg, hogy várjon valamire: azonnal kell neki, mert a mindent elárasztó szolgáltatások erre szoktatták rá: Mindent azonnal és akkor akar, amikor az az eszébe jut. Vasárnap is nyitva vannak a boltok, a nap 24 órájában tudunk bankolni, másodpercek alatt meg tudunk venni valamit a világ másik végéről, azonnal, egy kattintásra elérhetővé, megnézhetővé, megvehetővé válik minden. Ez a körülmény beleköltözik a létünkbe, gondolkodásunkba, tetteinkbe, és minden, ami ettől idegen, az kényelmetlen. Ha kényelmetlen, akkor nincs rá szükségünk, mást keresünk.

Ha tehát azt szeretnénk, hogy a közösségi közlekedés népszerűsége javuljon, és egyre többen szálljanak át a gépkocsiból a buszra, vonatra, az „új emberhez” igazodva kell újra kitalálnunk a szolgáltatást.

Legyen sok kis jármű, jöjjön sűrűn, ütemesen, legyen gyors, minőségi, tiszta, szép, csendes, kényelmes. Ez nyilván akkor működik jól, ha nincsenek hosszú járat átfedések, városszéltől városszélig haladó csuklós buszvonalak, hanem rövid szakaszon oda-vissza ingázó, egymást egy-egy ponton keresztező rapid járatok, ahol nem gond az átszállás, mert egy két perc múlva jön a csatlakozás. Jegyvásárlásra se kelljen tervszerűen gondolni, mert a jármű  - valamilyen csoda folytán - felismeri, hogy ki van beregisztrálva, és levonja pl. a sim kártyáról a megtett úttal arányos díjat.  

Természetesen a párhuzamok is csak egy bizonyos korlátok között értelmezhetőek, de egy sereg olyan jellemzőt is ismerünk, ami nem vethető össze. Ilyen pl. a nyereségesség. A multiplex nyilván nyereséges, de a világon nincs szűk értelemben vett nyereséges közösségi közlekedés. A mozi-nézés ugyanis magánügy a közlekedés viszont a környezet szennyezése, látványa, élhetősége miatt közügy. A közügynek közösségi hatása, azaz kára és haszna is van, amiért nyilván a hasznok fejében a költségek viselését is részben át kell a közösségnek vállalnia. A közlekedésgazdaság tudománya ezt externális, azaz külső költségnek, ill. haszonnak nevezi. Ha tehát egy településen jó a közösségi közlekedés, annak a hasznát nem csak az élvezi, aki megveszi a jegyet és buszra száll, hanem mindenki. Ezért tehát jó, ha az egész közösség is beszáll a költségekbe. Ezért igazságos az, ha az önkormányzatok részt vesznek a finanszírozásban.  S ha ezek után még az is elérhető lenne, hogy valamilyen fejlett technológiával ki tudnánk szűrni a bliccelőket, akkor a jegyár-bevételi oldal növekedése is javítaná a mérleget, főleg akkor, ha az így újjáélesztett szolgáltatás népszerűsége javulása révén egyre többen és többen használnák a közösségi közlekedést. A spirál ekkor nem lefelé, hanem felfelé indulna el, mindnyájunk örömére.      

A fenti párhuzamot táblázatosan is ábrázolhatjuk az alábbiak szerint:

Régi idők mozija – Cinema City Multiplex	tömegközlekedés ma  -  közösségi közlekedés jövőben
kevés TV csatorna, nincs video, DVD, blu ray	kevés magán személygépkocsi
nagy mozi terem	várost átszelő csuklós busz
ritkuló széksorok	csökkenő utaslétszám
növekvő jegyárak	növekvő jegyárak
ritkuló előadások	ritkuló járatok
tarthatatlan veszteség > megszűnés	tarthatatlan veszteség > életben tartás
új koncepció
sok kis mozi-terem	sok kisebb busz
szuper filmek	tiszta, szép, gyors, csendes járművek
változatos kínálat	sűrű, kiterjedt hálózat,
sűrű vetítés	sűrű járatok, jó szervezéssel
sokféle réteg igényt kielégít	sokféle célpont megközelíthető
egyszerre sok ajánlat (ad hoc lehetőségek)	ütemes menetrend (ad hoc lehetőségek)
többszörös jegyárak	magasabb jegyárak
megfelelő szórakozási alternatíva	versenyképes közlekedési alternatíva
ellentmondás
nyereséges vállalkozás	önmagában nem nyereséges, de mindenki hasznára van.

 

Az új szemlélet forradalmi eredményeket tud hozni. Érdemes kipróbálni, hiszen annyi előtte-utáni példát lehetne említeni. Pl. vasúti jegykiadó fülke= több műszak, több státusz, épület, fűtés, világítás, gépek, telefon, stb. Ehelyett ma a kalauz vállán lógó kis masinából perdül elő a menetjegy, ami ugyanúgy tökéletesen le van adminisztrálva, könyvelve, ellenőrizve, csupán tized - huszad annyiba kerül, mint a régi.

Igen: Az evolúció csodákra képes.      

……………vége…………………