Kedves Naplóm!
Ilyet még sohasem írtam. Ilyet még sohasem csináltam, s hülyének néztem Dankay Gabriellát az 5-6-7-8 b-ből, mert ő már akkor is naplót írt. Igaz egyszer még a bélyeggyűjteményét is megmutatta. De tényleg. Nagymamájával együtt.
Kaptam hozzá ötórai teát, meg tasüteményt is. Én meg csak feszengtem, s röhögtem hazáig, mert el nem tudtam képzelni, hogy mi a fene érdekes van azokban a ritka félrenyomott kis fecnikben. (Bár Laci bátyám is gyűjtötte, de nem ragadt rám ebből a kultúrszegletből semmi.)
Húú milyen barbár vagyok. Cikizem a bélyeggyűjtőket.
Meg aztán azért is röhögtem, mert tanuja lehettem a klasszikus illemtankönyvi eseménynek, amikor az ifjú levizitál a kis hölgynél. Csak éppen az volt a gond, hogy a kis hölgy nem volt az esetem, s én inkább a szembe ház első emeleti Kati bélyegeit nézegettem volna.
Na tessék! Már el is kalandoztam.
Szóval a naplóírás ma már rám férne, mert annyi minden van bennem, amit már nem ért meg senki, hogy lehet, hogy csak én megyek szembe a valakikkel, és ők jönnek a helyes sávban?
No hát akkor tessék!
Kiváncsi vagyok meddig bírom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése