Bicikliút

Várpalotán és Magyarországon változik a világ, s így változik a közlekedés is.

A kerékpáros közlekedésnek eddig nem volt megfelelő infrastruktúrája, ezért  megtűrt, zárójeles közlekedési módként érzi a közvélemény. Így ismerik, és kezelik ma is az emberek, s ezt sugallja az eddig megépített kerékpáros létesítmények zöme is.

 

Ez derült ki 2012 október 10-én is Várpalotán, a Szabadság téren is.

 

A pályázati pénzből megépített, kijelölt kerékpárút-kerékpársáv felfestése után ugyanis kiderült, hogy a taxis szolgáltatók nem tudnak ugyanúgy össze-vissza, egymás mellett több sávban, rendezetlenül, de annál kényelmesebben várakozni, ahogy azt eddig megtehették. Igaz ezt a KRESZ is tiltja, de mégis ez számukra elfogadhatatlan.

 

A képen a taxis szándékosan áll úgy, mintha kitöltené a rendelkezésére bocsátott sávot.

Annyira persze nem ismerik a KRESZ-t, hogy biztosan eldönthessék, hogy a részükre biztosított 3 m-es sáv mellett felfestett szaggatott vonallal jelölt 1,5 m-es kerékpársávra ráhajthatnak-e, vagy sem. Az így kialakított 4,5 m szélesség sem elég nekik ahhoz, hogy ha a sorban álló taxist telefonon hívják, akkor ki tudja kerülni az előtte lévőt.  Érdekes, hogy más utcákban még a 3,5 méter is alig van biztosítva az autók számára, mégis el tudnak haladni egymás mellett, ha akarnak.

 

Ez esetben azonban nem akarnak.  Inkább kérik vissza maguknak a jó kis rendetlenséget,  ahol  - ugye, ahogy megszoktuk -  mindenki ott áll meg, ahol akar.

Ez esetben azonban el kellene dönteni, hogy akarunk e valamiben fejlődni, mert úgy tűnik, hogy sokan nem szeretnének. 

 

Az a legfőbb probléma itt, hogy a kerékpárút tervezésekor a tervezők azt gondolták, hogy rendezni kellene a Szabadság tér nagy, burkolt felületét, mert a káosz többnyire ront a közlekedésbiztonságon, jobb, ha minden közlekedő tudja, hogy hol van az ő mozgástere. Ekkor ugyanis a tér minden pontján tudjuk, hogy mire, kire számítsunk.

 

 

A kerékpáros közlekedés új teret hódít és követel magának, s teljesen joggal, hiszen egészséges, környezetkímélő és kis városokban (az indulást, parkolást is beleszámítva) gyorsabb az autónál.

 

Ami eddig évtizedekig szokatlan dolog volt, azt néhány nap alatt nyilván nem lehet megszokni. Főleg, ha nem is ismerjük a támogatott kerékpáros közlekedés természetrajzát.

Egy ilyen új közlekedési elem részére bizony helyet kell szorítani, ami áldozatokkal jár, de megéri.

 

 

Nos a magyar ember erre az áldozatra többnyire képtelen. Utálja, ha változik valami, és azt is utálja, persze ami épen van. Hát mit tegyünk? Ilyenek vagyunk! Ilyenek ők. Én már nem, és ez a lényeg. Nekem.