Kinek kell kerékpárút? Építsünk, vagy csak fessünk?

Az utóbbi tizenöt évben sok kerékpárút épült, sokat jelöltek ki. A zömük (szerintem) rosszul szolgálják a célt.
Mi a cél?  (Szerintem)
Ezután már nem írom ki minden sor végére, hogy "szerintem", de tekintsétek úgy, mintha kiírtam volna. 

A (tervezői) célom az, hogy minél többen kiszálljanak az autóból, és kerékpárra üljenek. Ez főleg a munkába, iskolába, napi ügyek intézésekor szolgálja a nagyközönséget, javítja a közlekedési, környezeti viszonyokat, ill. szolgálja a nagy célokat.

Az én célközönségem tehát az, aki ma nem mer, nem engedik, nem akar, ill. aki csak a járdán mer kerékpárral  munkába, boltba, iskolába utazni.

Ha csak egyszerű felfestéssel kívánjuk a kerékpáros létesítmény pályázati pénzeit megszerezni, akkor az az én célközönségemet nem érinti. Attól nem fog lemenni a kerékpársávra az, aki ma csak a járdán mer tekerni. A felfestés csak a már most is a kocsiúton kerekezőknek készül, azok biztonságát növeli. (jó esetben)

Az én célközönségem csak akkor veszi elő a kerékpárt, ha a kocsiúttól is elválasztjuk az ő sávját. Ennek is voltak téves megoldásai. Az egyszerűség és a hosszasabb fejtegetés kiküszöbölése kedvéért néhány tétel, amit érdemes itt figyelembe venni:

Lakott területen .......
1- Az út mindkét oldalára kell kerékpárút, mert az irányhelyes közlekedést lehet jól érteni, használni, keresztezni.  
2- Fizikai elválasztás ( szegély, v. zöldsáv, v. térkősáv, v. pollersor, stb.) kell az autók sávja és a kerékpárosok sávja (útja) közé.
3- A folyópálya mellett lehet távolabb vezetni, a csomópontok előtt pedig húzzuk a gépjárműsáv közelébe, hogy minden közlekedő érezze, hogy ki- kivel van, ki, mikor jön.
4- Vegyük komolyan, kezeljük rangján, értékén dolgot. Ha nincs a keresztmetszet átépítésére elég pénz, akkor bele sem érdemes fogni, mert nem fogják használni azok, akiknek kitaláltuk.


Ha így kialakul egy összefüggő kerékpárút hálózat, akkor sokkal többen fogják napi dolgaikat kerékpárral intézni, s az autós is rutinszerűen figyel a kerékpárosokra. Megtanuljuk, mint az előreköszönést.    

Azzal, hogy táblákkal, burkolatjellel kijelölünk egy útvonalat, mint ajánlott kerékpáros útvonal, azzal még nem csináltunk infrastruktúrafejlesztést. Legfeljebb turisztikai akciót. Olyat, mint a turistajelzések az erdei ösvényeken. Jó ha van, de nem amiatt túrázunk.

A fentieket sokan vitatják, s előhozzák a dán szakirodalmat: A dánok már rájöttek arra, hogy elég a kerékpárosokat a gépjárművekkel együtt, felfestéses megoldásokkal kezelni. A dániai példa azonban egy újabb fejlődési fokozat problémája, mert ott már rengetegen kerékpároznak. Ha azonban mi kihagyjuk a korábbi fejlődési fokozatot, akkor el sem fogjuk érni az övékét, az ő problémáikkal.

Budapesten is más elvek szerint kell a kerékpáros közlekedést fejleszteni, mint máshol. Ott teljesen más a környezet, a közlekedési közeg, és maga a közlekedő ember is.
A közösségi közlekedés kínálata más, mint máshol, a közlekedők más halmaza ül fel a kerékpárra, s a járműfogalom jellege, nagysága is teljesen más, mint vidéken. Mások a távolságok, és más a távolságérzet is. Nem jobb, nem rosszabb, hanem más, ezért másként kell Budapesten kerékpáros létesítményt tervezni. 
Bár tudjuk: szabvány (UME) csak egy van, de jó lenne, ha abban minden célterületre, célközönségre differenciálódnának a ma még egységes normaszámok. 
De erről majd egy másik blogban írok MÁSSÁG címmel.
De nehogy félreértsd!

A „tömeg” közlekedés evolúciója

/Minden tudományos megalapozottság helyett.

Napjainkban új megfontolások szükségesek a közösségi közlekedés fejlesztése során. Ebben a cikkben egy párhuzammal szeretném érzékeltetni, hogy mik azok a jellemzők, amik segítenek a döntéshozóknak, fejlesztőknek abban, hogy megérezzék a közösségi közlekedés új korszakának lényegét. 

A régi idők, több évtizedes tömegközlekedési rendszereit nem elég csak átkeresztelni, előbb közforgalmú, majd közösségi közlekedéssé, hanem teljesen újra kell gondolni, gombolni a rendszert ahhoz, hogy az vonzó, kedvelt, és kihasznált legyen. Új szellemiséggel, új szociológiai közegre kell megszervezni a szolgáltatást. Az újdonság az első, laikus megközelítésben a kifejezéseink változásában is észre vehető. Régen ellátás volt, ma szolgáltatásként kellene értelmeznünk.

A párhuzamot két, egymástól sok mindenben eltérő, teljesen különböző szolgáltatás régi és mai felfogása között állítom fel, melyben tisztán tetten érhetők bizonyos jellemzők hasonlóságai is.

 

Hasonlítsuk össze a régi filmszínházak és az új Cinema Multiplex-ek törzsfejlődését, a régi autóbuszos tömegközlekedés, korszerű közösségi közlekedési szolgáltatássá való átalakulásával.

 

Megj.: A párhuzam a vidéki közép és nagyvárosokra vonatkozik. A fővárosban, és a kistelepüléseken más a helyzet: A fővárosban az óriási kereslet a kistelepüléseken pedig a gyér kereslet miatt más mechanizmusok működtetik e rendszereket.

 

A mozik rövid története:

Régen volt egy 300-400 főt befogadó mozi terem. Megjelent a moziműsor, melyben szerepelt a Ben Húr, vagy a Lovakat lelövik ugye? stb. valóban világsiker filmek, melyeket semmilyen más médián nem érhettünk el. Ment az egy-egy fim három- négy napig, s a mozi terem rendre megtelt. Nagy volt a kereslet, olcsók voltak a jegyek, sorok álltak a pénztárnál, megjelentek a jegyüzérek is.

Nem volt konkurencia: Két TV csatornán alig lehetett otthon szuper filmeket látni. Nem volt video, dvd, stb.

Egy szép napon, elérhető áron piacra kerültek a videomagnók, a DVD lejátszók, és már nem a moziban kerestük a vizuális szórakozást, hanem otthon, az egyre nagyobb képernyők előtt.

Ennek hatására kezdtek lassan kiürülni, elkoszosodni, lepusztulni, s a végén bezáródni a mozik, filmszínházak.

Ebben a mozi-válságos időszakban jött egy okos csapat, aki – nyilván máshol már jól bevált – új ötletével felrázta és újra gombolta a mozi piacot.

Az első pláza tervezőjétől hitetlenkedve hallottuk az új irányzatot:

„Csinálunk 16 db- kis mozi termet, ahol naponta tíz-húsz szuper siker film forog, és dőlni fog a nép a pénztárakhoz. A jegy ára nem lesz kevés, mégis sokan szeretni, használni fogják. Jó üzlet lesz.”    

Nem hittünk neki. Kételkedtünk a józan ítélőképességében. Őrültségnek tartottuk az ötletet. Bár eszünkbe jutott a sokkal korábbi McDonnalds jelenség, mégis biztosak voltunk az új mozi kudarcában.

És mégis igaza lett. Aki bele tud bújni az ember lelkébe és így tudja megtalálni a pénztárcájához vezető utat, az megérdemli a sikert.  Az, aki kitalálta a multiplex technológiát felismerte az emberek, ill. a „fejlett” civilizáció pszichikai, szociológiai változását. Rájött arra, hogy az emberek egyre inkább a az adott pillanat szerint élnek. A környezetük, és a technika ugyanis annyira kiszolgálja az embert, hogy bármikor, bármihez hozzáfér. Egyre jobban elsorvad a tervező rutinunk. Ezt a folyamatot több sebességfokozattal, robbanásszerűen gyorsította fel az internet, a mobiltelefon, a mobilinternet, és az erre épült dömping kínálat megjelenése. Ebben a kínálat-áradatban csak akkor veszünk tudomást a sok közül az „éppen arról”, ha elénk jön, „átesünk” rajta. A mai közönség egyre tervszerűtlenebbül él, így csak olyan szolgáltatást lehet neki eladni, ami igazodik ehhez. A multiplex mozi ilyen. A régi mozi pedig nem ilyen.

(Az egyszerűség kedvvért nem szerepelnek a csupán szerény rétegigényt jelentő, és a fentihez nem hasonlító szolgáltatások. Ilyenek vannak, de gyéren. E cikkben csak a „tömegáruról” van szó.)

És máris elérkeztünk a tömeg fogalmához. Vizsgáljuk meg a tömegközlekedés jellemzőit a párhuzam kedvéért.

Régen nem volt ilyen sok személygépjármű. Nem volt ilyen magas igényszint az eljutás tekintetében. Nem volt elég nagy versenytársa az autóbusznak, vonatnak. A tömegközlekedés a szociális ellátás része volt. Nem rohant ennyire a világ. Az egy időegység alatt elintézhető dolgok száma sokkal kevesebb volt, mint ma. Jobban megterveztük a napunkat, kommunikációinkat, utazásainkat. A tömegközlekedési szolgáltatás erre a környezetre szerveződött. Ritkán jött a busz, de akkor egyszerre sok embert szállított. Azután, - ahogy a régi nagy mozik esetében – egyre kevesebb utas szállt fel a buszra, egyre kevesebb jegy-árbevétel folyt be, s hogy mérséklődjön a veszteség, egyre drágább lett a jegy, és így tovább. A lefelé tartó spirál nyomán tovább gyérül a kihasználtság, tovább ritkulnak a járatok, egyre kevésbé vonzó a szolgáltatás, egyre jobban növekszik a veszteség, és így tovább, ……… akárcsak a régi mozik esetében. Egyre jobban elmarad a mai ember azonnali, nem tervezett igényeitől.

Fel kell ismerni, - akárcsak a multiplexesek esetében – csak úgy tudjuk jól „eladni” a közösségi közlekedést, ha inkább a szolgáltatás igazodik az utas igényeihez és nem az utas a szolgáltatáshoz.  

Nem szokás ma tervszerűnek lenni, menetrendhez igazodni, várakozni. A mai ember nem szokta meg, hogy várjon valamire: azonnal kell neki, mert a mindent elárasztó szolgáltatások erre szoktatták rá: Mindent azonnal és akkor akar, amikor az az eszébe jut. Vasárnap is nyitva vannak a boltok, a nap 24 órájában tudunk bankolni, másodpercek alatt meg tudunk venni valamit a világ másik végéről, azonnal, egy kattintásra elérhetővé, megnézhetővé, megvehetővé válik minden. Ez a körülmény beleköltözik a létünkbe, gondolkodásunkba, tetteinkbe, és minden, ami ettől idegen, az kényelmetlen. Ha kényelmetlen, akkor nincs rá szükségünk, mást keresünk.

Ha tehát azt szeretnénk, hogy a közösségi közlekedés népszerűsége javuljon, és egyre többen szálljanak át a gépkocsiból a buszra, vonatra, az „új emberhez” igazodva kell újra kitalálnunk a szolgáltatást.

Legyen sok kis jármű, jöjjön sűrűn, ütemesen, legyen gyors, minőségi, tiszta, szép, csendes, kényelmes. Ez nyilván akkor működik jól, ha nincsenek hosszú járat átfedések, városszéltől városszélig haladó csuklós buszvonalak, hanem rövid szakaszon oda-vissza ingázó, egymást egy-egy ponton keresztező rapid járatok, ahol nem gond az átszállás, mert egy két perc múlva jön a csatlakozás. Jegyvásárlásra se kelljen tervszerűen gondolni, mert a jármű  - valamilyen csoda folytán - felismeri, hogy ki van beregisztrálva, és levonja pl. a sim kártyáról a megtett úttal arányos díjat.  

Természetesen a párhuzamok is csak egy bizonyos korlátok között értelmezhetőek, de egy sereg olyan jellemzőt is ismerünk, ami nem vethető össze. Ilyen pl. a nyereségesség. A multiplex nyilván nyereséges, de a világon nincs szűk értelemben vett nyereséges közösségi közlekedés. A mozi-nézés ugyanis magánügy a közlekedés viszont a környezet szennyezése, látványa, élhetősége miatt közügy. A közügynek közösségi hatása, azaz kára és haszna is van, amiért nyilván a hasznok fejében a költségek viselését is részben át kell a közösségnek vállalnia. A közlekedésgazdaság tudománya ezt externális, azaz külső költségnek, ill. haszonnak nevezi. Ha tehát egy településen jó a közösségi közlekedés, annak a hasznát nem csak az élvezi, aki megveszi a jegyet és buszra száll, hanem mindenki. Ezért tehát jó, ha az egész közösség is beszáll a költségekbe. Ezért igazságos az, ha az önkormányzatok részt vesznek a finanszírozásban.  S ha ezek után még az is elérhető lenne, hogy valamilyen fejlett technológiával ki tudnánk szűrni a bliccelőket, akkor a jegyár-bevételi oldal növekedése is javítaná a mérleget, főleg akkor, ha az így újjáélesztett szolgáltatás népszerűsége javulása révén egyre többen és többen használnák a közösségi közlekedést. A spirál ekkor nem lefelé, hanem felfelé indulna el, mindnyájunk örömére.      

A fenti párhuzamot táblázatosan is ábrázolhatjuk az alábbiak szerint:

Régi idők mozija – Cinema City Multiplex	tömegközlekedés ma  -  közösségi közlekedés jövőben
kevés TV csatorna, nincs video, DVD, blu ray	kevés magán személygépkocsi
nagy mozi terem	várost átszelő csuklós busz
ritkuló széksorok	csökkenő utaslétszám
növekvő jegyárak	növekvő jegyárak
ritkuló előadások	ritkuló járatok
tarthatatlan veszteség > megszűnés	tarthatatlan veszteség > életben tartás
új koncepció
sok kis mozi-terem	sok kisebb busz
szuper filmek	tiszta, szép, gyors, csendes járművek
változatos kínálat	sűrű, kiterjedt hálózat,
sűrű vetítés	sűrű járatok, jó szervezéssel
sokféle réteg igényt kielégít	sokféle célpont megközelíthető
egyszerre sok ajánlat (ad hoc lehetőségek)	ütemes menetrend (ad hoc lehetőségek)
többszörös jegyárak	magasabb jegyárak
megfelelő szórakozási alternatíva	versenyképes közlekedési alternatíva
ellentmondás
nyereséges vállalkozás	önmagában nem nyereséges, de mindenki hasznára van.

 

Az új szemlélet forradalmi eredményeket tud hozni. Érdemes kipróbálni, hiszen annyi előtte-utáni példát lehetne említeni. Pl. vasúti jegykiadó fülke= több műszak, több státusz, épület, fűtés, világítás, gépek, telefon, stb. Ehelyett ma a kalauz vállán lógó kis masinából perdül elő a menetjegy, ami ugyanúgy tökéletesen le van adminisztrálva, könyvelve, ellenőrizve, csupán tized - huszad annyiba kerül, mint a régi.

Igen: Az evolúció csodákra képes.      

……………vége…………………

Bicikliút

Várpalotán és Magyarországon változik a világ, s így változik a közlekedés is.

A kerékpáros közlekedésnek eddig nem volt megfelelő infrastruktúrája, ezért  megtűrt, zárójeles közlekedési módként érzi a közvélemény. Így ismerik, és kezelik ma is az emberek, s ezt sugallja az eddig megépített kerékpáros létesítmények zöme is.

 

Ez derült ki 2012 október 10-én is Várpalotán, a Szabadság téren is.

 

A pályázati pénzből megépített, kijelölt kerékpárút-kerékpársáv felfestése után ugyanis kiderült, hogy a taxis szolgáltatók nem tudnak ugyanúgy össze-vissza, egymás mellett több sávban, rendezetlenül, de annál kényelmesebben várakozni, ahogy azt eddig megtehették. Igaz ezt a KRESZ is tiltja, de mégis ez számukra elfogadhatatlan.

 

A képen a taxis szándékosan áll úgy, mintha kitöltené a rendelkezésére bocsátott sávot.

Annyira persze nem ismerik a KRESZ-t, hogy biztosan eldönthessék, hogy a részükre biztosított 3 m-es sáv mellett felfestett szaggatott vonallal jelölt 1,5 m-es kerékpársávra ráhajthatnak-e, vagy sem. Az így kialakított 4,5 m szélesség sem elég nekik ahhoz, hogy ha a sorban álló taxist telefonon hívják, akkor ki tudja kerülni az előtte lévőt.  Érdekes, hogy más utcákban még a 3,5 méter is alig van biztosítva az autók számára, mégis el tudnak haladni egymás mellett, ha akarnak.

 

Ez esetben azonban nem akarnak.  Inkább kérik vissza maguknak a jó kis rendetlenséget,  ahol  - ugye, ahogy megszoktuk -  mindenki ott áll meg, ahol akar.

Ez esetben azonban el kellene dönteni, hogy akarunk e valamiben fejlődni, mert úgy tűnik, hogy sokan nem szeretnének. 

 

Az a legfőbb probléma itt, hogy a kerékpárút tervezésekor a tervezők azt gondolták, hogy rendezni kellene a Szabadság tér nagy, burkolt felületét, mert a káosz többnyire ront a közlekedésbiztonságon, jobb, ha minden közlekedő tudja, hogy hol van az ő mozgástere. Ekkor ugyanis a tér minden pontján tudjuk, hogy mire, kire számítsunk.

 

 

A kerékpáros közlekedés új teret hódít és követel magának, s teljesen joggal, hiszen egészséges, környezetkímélő és kis városokban (az indulást, parkolást is beleszámítva) gyorsabb az autónál.

 

Ami eddig évtizedekig szokatlan dolog volt, azt néhány nap alatt nyilván nem lehet megszokni. Főleg, ha nem is ismerjük a támogatott kerékpáros közlekedés természetrajzát.

Egy ilyen új közlekedési elem részére bizony helyet kell szorítani, ami áldozatokkal jár, de megéri.

 

 

Nos a magyar ember erre az áldozatra többnyire képtelen. Utálja, ha változik valami, és azt is utálja, persze ami épen van. Hát mit tegyünk? Ilyenek vagyunk! Ilyenek ők. Én már nem, és ez a lényeg. Nekem.

Á-FÁ-ból vaskarika

Az ÁFA egy hozzáadott érték adó. Pl. egy termék három fázisból áll, mindhárom fázisban valaki hozzáad egy értéket. A első termelő eladja a másodiknak, áfás számlát ad és a bevétel áfáját befizeti az államnak. Tehát rajta csak keresztülmegy az adó, mert a második termelő kifizeti az előző áfáját. Ő is dolgoz rajta és továbbadja a harmadik termelőnek. Áfás számlát állít ki, de az áfa tartalom egy részét nem kell, hogy befizesse, mert azt már az első termelőn keresztül befizette. Ez az áfa visszaigénylés, ill. levonaás. És így tovább.

A baj csak akkor van, ha az egyik felhasználó csak befogadja a számlát, elkönyveli, de nem fizeti ki a számla összegét az eladónak. Az eladó köteles befizetni az áfát, pedig nem kapta meg a számla értékét. A nem fizető cég pedig visszaigényli az áfát, pedig nem fizette ki annak sem a díját, sem az adóját. A pénz tehát megfordul: Az eladó nem kapja, hanem kiadja, azaz befizeti a adópénzt az államnak, s az állam pedig kifizeti, ill. elengedi azt az adósnak. Az eladó zsebéből a vevő zsebébe megy ezáltal a pénz. Az állam nem károsul, ezért nem is tesz ez ellen, pedig ebből lesz a körbetartozás, ami lebénítja az államot.

Á-fából vaskarika

Kedves Ifjak

Kedves ifjú, felsőfokú fiatalok!
Műszaki menedzserek, jogászok, projekt menedzserek, pályázatírók, és pályázatkiírók !

Kedves Jogászok!

Modell vagy sablon?
Úgy vettem észre, hogy valamilyen belső késztetés, vagy külső kényszer hatására azt szeretnétek elérni, hogy minden le legyen papírozva. Mindenre legyen szabály, még a kivételre is.
E törekvésnek az indítéka valószínűleg az, hogy papíron rögzíteni szeretnétek a világ tökéletes modelljét, hogy aztán majd egy szép napon többé ne is kelljen már töprengeni azon, hogy kinek van igaza, mit, hogyan kell csinálni. A végcél, hogy ne is kelljen gondolkodni?
De hát ez a sablonvilág szörnyű lenne ! Ez nem lehet végcél ! Tudjátok ! Mi vagyunk a homo sapiensek ! Nem biorobotok.

Nyelv:

Kedves Ifjú Felsőfokú Fiatalok!
Vigyázni kellene a fogalmazással, kodifikálással is.
Nem mindegy, hogy építési, vagy építészeti.
Nem mindegy, hogy padka, vagy szegély, záróvonal, vagy úttest szélét jelző vonal, körforgalom, vagy körjárat, behajtani tilos, vagy behajtani tilos.
Nem mindegy, hogy és, vagy vagy, vagy és, illetve illetve, akkor és csak akkor.

Mindehhez nemcsak jól kell tudni magyarul, hanem az adott szakterület szaknyelvét is érteni kell. Ezek eddig "csak" nyelvtudások, de ehhez kell még a szaktudás.

Aki viszont csak az anya- és a jog nyelvét ismeri, (persze angolul, meg németül is tud) az csak szó szerint képes átadni és befogadni valamit, s ennek következtében nem is képes asszociálni. No ez a leginkább elviselhetetlen egy kreatív környezet, egy tenni akaró csapat, egy fejlődni szándékozó ország számára.

Ha pl. engem, mérnököt beküldenének egy agyműtétre, avval, hogy csináljam amit mondanak, az biztos, hogy mindent csak szó szerint mernék végrehajtani, mert nem értek hozzá. Lehet, hogy a közbeszerzéseknél, EU-s pályázatoknál is mindent ezért kell lepapírozni és szó szerint teljesíteni, mert Brüsszel túl messze van, vagy mert akik kezén átmegy a dolog azoknak sejtelmük sincs arról amit elbírálnak? Tudnék mesélni.

Fiatalság:
Tessék kérem ellesni a tapasztaltaktól a tudásukat. Sikereikből, s tévútjaikból, erényeikből, s hibáikból is rengeteget lehet tanulni.
Nem kell mindent újra, előről, drága pénzen kitalálni, s aztán hamar rájönni, hogy hol benne a hiba, hanem tanulni kell az elődök tapasztalataiból is.

Annak idején az az ősember horda, amelyik gyengébben kommunikált, s ezért nem tudta átadni a tapasztalatait az utódainak, alul is maradt azokkal szemben, akik, bár szerényebb képességgel bírtak, de tapasztalásaikat jól tovább tudták a generációkon keresztül finomítgatni.

Szóval kérem csak akkor kell kirugdosni az öregeket, ha már a melléjük felvett fiatalok kitanulták a dolog csínját-bínját.

S íme néhány további szentencia:
Nem elég rábízni egy szoftveresre a feladatot, hanem mögé kell állítani egy, a megoldandó funkciókat értő embert, ill. csapatot is.

Nem elég megírni egy programot, hanem azt a rendszerbe állítás előtt ki is kell próbálni.
Nem elég megírni egy jogszabályt, hanem azt még a kihirdetés előtt ki is kell próbálni.
Nem elég megírni egy űrlapot, hanem azt a rendszerbe állítás előtt ki is kell próbálni.
Nem elég megírni egy levelet, hanem azt félhangosan fel is kell olvasni.
Nem elég átvenni a levelet, hanem azt el is kell olvasni.
Nem elég elolvasni a levelet, hanem meg is kell érteni.
Nem elég megérteni, hanem cselekedni is kell tudni az alapján.

Persze ez már nektek sokkal nehezebben megy, mert az informatika annyira kiszolgál, hogy elsorvadnak a klasszikus készségek: Előre gondolkodás, tervezés, tervszerűség, kipróbálás, javítás.

Ha a gépen valamit rosszul írunk, indítunk, futtatunk, azt egyszerűen vissza lehet csinálni. Az élettől azonban nem várhatjuk el, hogy bármit is vissza "undo" -zhassunk. Ti tehát, akik szinte mindent az informatikán keresztül ismertetek meg, nehezebb helyzetben vagytok a klasszikus módszerrel tudást szerzőkkel szemben. Megszoktátok a kész ábrákat, táblázatokat, s nem láttátok, hogy azok hogyan állnak össze a krétaporos táblán. Videoanimáció mutatta a cucc működését, s nem kellett azt csak szöveg alapján elképzeni. Egy csomó kreatív képesség nem fejlődhetett ki az informatikai bumm miatt.

Ezek után hogyan tovább?
Mindegy mit írok ide. Ez már egy másik dimenzió. Ezt már úgysem értitek.
Jó éjszakát!

Ma roszz napom volt

Tegnap kezdődött.
1- Nem volt elég glettanyag,
2- A modellgipsz egy kis diszperzittel alkalmasnak tűnt először, de csomós lett
3- A mobil kártyám nem tudott felmenni a hálózatra, pedig épp már tegnap fontos lett volna, hogy elérjenek telefonon, mert hirdetést adtam fel, s ilyenkor nem árt, ha elérhető az ember.
4- Reggel hólyagosan várt a tegnap éjjel felkent innovációs glett.
5- A mosógép bekötő sarokszelep (csap) nem zár, ezért az egész lakásban le kell zárni a vizet. Ekkor persze nem lehet vizeskedni.
6- A frissen felszerelt új csap szivárgott, húzzuk meg erősebben!
7- Nem volt nálam erősebb szerszám, ezért harmadszor is haza kellett ugranom valami cuccért.
8- A célszerszám nem fért oda,
9- a célszerszámmal máshol meghúzva eldeformálódott a hollander menet, tönkre ment az egész csap.
10- 10 órára vissza öltöztem zakósba, mert tárgyalásom volt. Szorít az idő.
11- Rosszul emlékezett a bedöglött telefonom a tárgyalásra, mert holnap esedékes.
12- Elestem a folyosón: egyszerűen nagykabátosan, mint a nagykabát. Minden kezem foglat volt, s éppen telefonáltam, s beszéd közben huppantam egy óriásit. Nem látott senki, de ha látott volna, mentőt hívott volna. Parádés volt. Szimpla axel.
13- Ha már zakóban vagyok, beugrottam az irodába. 3 órán keresztül nem is szabadultam a gépem elől.
14- Folyamatosan csörögnek az átirányított számról a hirdetésre érdeklődők, teljes agyi káosz.

- első jó: Viki lányom megmondta a tutit: öreg a kártyám, menjek be a Telenorhoz és cseréltessem le, s minden menni fog. Halleluja! Sikerült.

15- Számlát akartam a Telenornál kérni egy bankkártyás kártyafeltöltésről: a biorobotok nem tudtak velem mit kezdeni. Jelszót kértek, tudtam is, de nem ezt a jelszót kérték. Ingerülten kioktattam a pultnál, és a telefonnál lévő összes biorobotot. Pedig mégis nekik volt igazuk: Volt jelszó, más mint a többi kártya jelszava, csak régen volt, s már nem emlékeztem rá, hogy a feltöltő kártyás kártyát is cégesen vettem. 1 óra ügyintézés, mert nem adtam fel. Nem tudom feladni.

16- Hibás az email melléklet. Én veszem észre. (mert még mindíg penge vagyok) 5 perc mulva futár hozza a jó mellékletet. Beszkennelés, mellékelés. Hoppá a hibás és a hibátlan is elment a levéllel. ( mert már mégsem vagyok penge)

Hú most már kezdek bepörögni ...

17-Akció után vissza a kömüves kezeslábasba, de nem volt anyag. 4-re már jönnek nézni a lakást, de csak romot látnak.
18- Hiányzik még egy szerszám, amit felírtam, de a célhelyen nem értettem, hogy miért is kell, ezért nem vettem magamhoz.
19- Mami lakását úgy leócsárolják, hogy azon is csodálkozom, hogy fel tudtam nőni benne. Persze a délelőtti glettvasas élményeim hatására már én is minden romot romnak látok.

20- Élménybeszámoló otthon, de mégnagyobb zuhatag érkezik kontrásan. Egy barátom van nekem csak a............z Unikum. Meg a blogom.

Most itt vagyok, szívem tompán ütöget, néha nagyot, néha vattásat. Mi lesz, ha elalszom?

A 39 korbácsütésig nem fogok eljutni, mert nem vagyok rá méltó.

Zebra

A kijelölt gyalogos átkelőhelyek jelzőtáblája arra figyelmeztet, hogy a gyalogosnak elsőbbsége van az áthaladáskor. A tábla alakja mégsem elsőbbséget szabályozó alak, hanem csupán tájékoztató alak.

Lehet, hogy ezért nem engedik az autósok át a zebrán a gyalogosokat?

Talán, ha megfordítanánk a háromszög alakot, és piros szegéllyel emlékeztetnénk az elsőbbségi szabályra, akkor itthon is eszünkbe jutna, ami Auszriában már egyértelmű?