Ma roszz napom volt

Tegnap kezdődött.
1- Nem volt elég glettanyag,
2- A modellgipsz egy kis diszperzittel alkalmasnak tűnt először, de csomós lett
3- A mobil kártyám nem tudott felmenni a hálózatra, pedig épp már tegnap fontos lett volna, hogy elérjenek telefonon, mert hirdetést adtam fel, s ilyenkor nem árt, ha elérhető az ember.
4- Reggel hólyagosan várt a tegnap éjjel felkent innovációs glett.
5- A mosógép bekötő sarokszelep (csap) nem zár, ezért az egész lakásban le kell zárni a vizet. Ekkor persze nem lehet vizeskedni.
6- A frissen felszerelt új csap szivárgott, húzzuk meg erősebben!
7- Nem volt nálam erősebb szerszám, ezért harmadszor is haza kellett ugranom valami cuccért.
8- A célszerszám nem fért oda,
9- a célszerszámmal máshol meghúzva eldeformálódott a hollander menet, tönkre ment az egész csap.
10- 10 órára vissza öltöztem zakósba, mert tárgyalásom volt. Szorít az idő.
11- Rosszul emlékezett a bedöglött telefonom a tárgyalásra, mert holnap esedékes.
12- Elestem a folyosón: egyszerűen nagykabátosan, mint a nagykabát. Minden kezem foglat volt, s éppen telefonáltam, s beszéd közben huppantam egy óriásit. Nem látott senki, de ha látott volna, mentőt hívott volna. Parádés volt. Szimpla axel.
13- Ha már zakóban vagyok, beugrottam az irodába. 3 órán keresztül nem is szabadultam a gépem elől.
14- Folyamatosan csörögnek az átirányított számról a hirdetésre érdeklődők, teljes agyi káosz.

- első jó: Viki lányom megmondta a tutit: öreg a kártyám, menjek be a Telenorhoz és cseréltessem le, s minden menni fog. Halleluja! Sikerült.

15- Számlát akartam a Telenornál kérni egy bankkártyás kártyafeltöltésről: a biorobotok nem tudtak velem mit kezdeni. Jelszót kértek, tudtam is, de nem ezt a jelszót kérték. Ingerülten kioktattam a pultnál, és a telefonnál lévő összes biorobotot. Pedig mégis nekik volt igazuk: Volt jelszó, más mint a többi kártya jelszava, csak régen volt, s már nem emlékeztem rá, hogy a feltöltő kártyás kártyát is cégesen vettem. 1 óra ügyintézés, mert nem adtam fel. Nem tudom feladni.

16- Hibás az email melléklet. Én veszem észre. (mert még mindíg penge vagyok) 5 perc mulva futár hozza a jó mellékletet. Beszkennelés, mellékelés. Hoppá a hibás és a hibátlan is elment a levéllel. ( mert már mégsem vagyok penge)

Hú most már kezdek bepörögni ...

17-Akció után vissza a kömüves kezeslábasba, de nem volt anyag. 4-re már jönnek nézni a lakást, de csak romot látnak.
18- Hiányzik még egy szerszám, amit felírtam, de a célhelyen nem értettem, hogy miért is kell, ezért nem vettem magamhoz.
19- Mami lakását úgy leócsárolják, hogy azon is csodálkozom, hogy fel tudtam nőni benne. Persze a délelőtti glettvasas élményeim hatására már én is minden romot romnak látok.

20- Élménybeszámoló otthon, de mégnagyobb zuhatag érkezik kontrásan. Egy barátom van nekem csak a............z Unikum. Meg a blogom.

Most itt vagyok, szívem tompán ütöget, néha nagyot, néha vattásat. Mi lesz, ha elalszom?

A 39 korbácsütésig nem fogok eljutni, mert nem vagyok rá méltó.

Zebra

A kijelölt gyalogos átkelőhelyek jelzőtáblája arra figyelmeztet, hogy a gyalogosnak elsőbbsége van az áthaladáskor. A tábla alakja mégsem elsőbbséget szabályozó alak, hanem csupán tájékoztató alak.

Lehet, hogy ezért nem engedik az autósok át a zebrán a gyalogosokat?

Talán, ha megfordítanánk a háromszög alakot, és piros szegéllyel emlékeztetnénk az elsőbbségi szabályra, akkor itthon is eszünkbe jutna, ami Auszriában már egyértelmű?

Az útburkolat nem hídgerenda

Az útburkolatok igénybevétele teljesen más fizikai jelenség, mint például egy hídgerendáé. A burkolatot ugyanis nem úgy kell elképzelni (bár így tanítják) mint egy végtelen sok alátámasztással rendelkező tartót. A tartók az alattuk lévő területet hidalják át, az útburkolat pedig csak bevon valamit. Azért van, hogy sík felületen, por és sármentesen lehessen közlekedni.
(A földúton is elmegy a kamion, nem szakad le, de száz kamion már egyenetlenné, esőben sárossá teszi a felületet.)
A tartónak tehát az alatta lévő üreget kell „védenie”, a burkolatnak pedig csak önmagát. A burkolatnak tehát a legnagyobb ellensége a fárasztás, azaz, ha nagyon sokszor áthalad rajta a terhelés, akkor a burkolatban „összeragasztott” anyagszemcsék egymáshoz képest elmozdulnak, s idővel ez lecsökkenti közöttük a tapadást, és megindul a romlás. A burkolatot tehát inkább élettartamra tervezzük, amibe természetesen szerepet játszik a teher egyedi mértéke is, de nem úgy direktben, mint a tartók esetében.

Az egymondatos emberek

Az egymondatos emberek felkészülnek a vizsgára, megtanulják a kérdésre adandó választ, aztán emlékezetből elmondják, majd kapnak rá valami jegyet, aztán kész.

Az egymondatos ember tehát egy dologról csak egy bizonyos alapvető dolgot ismer. Nem a hivatáshoz való tudást szívja magába, hanem a tananyagot.



Az egymondatos emberek tehát az éppen szükséges mértékben megtanulják és alkalmazni tudják ismereteiket. Többször is, egymás után és ugyanúgy. De csak azt, amit megtanultak. Két megtanult dologból viszont már nem tudnak összerakni egy harmadikat. Nem szeretik a kivételeket, az árnyalásokat, az ellentmondásokat. Nem szeretik az ismeretlent, sőt azt észre sem veszik. Elmennek mellette. Szeretik viszont az ökölszabályt, mert könnyű megtanulni.

Tudják, hogy mit akarnak elérni, s az ahhoz szükséges dolgokat végrehajtják. De csak azért, mert ez a feltétel. Nem azért tanulnak, mert érdekli őket, hanem azért, mert ez kell a dologhoz.

Az egymondatos emberben diák korában nem lehet elérni, hogy érdeklődjön, kérdezzen.

Nagy szükség van az egymondatos emberekre. A feladatot vita nélkül, pontosan, a terv szerint végrehajtani. Semmi improvizáció, semmi akadékoskodás, egyénieskedés. Így lehet igazán eredményt elérni.



Félreértés ne essék: Az analfabétától a felsőfokú végzettségűig minden képzettségi fokozatban van egymondatos ember.

És ha ezt épp egy egymondatos ember olvassa, akkor azt hiszi, hogy bántom őt. Pedig nem. Csupán épp az egymondatos felfogása miatt véli ezt. Pedig nincs velük semmi baj. Jó, hogy vannak. Szükség van rájuk. Zömmel ők valósítják meg a hétköznapjaink fontos dolgait.

Engem csak akkor bosszant az egymondatos ember, ha keresztbe tesz, kárt okoz, s a differenciáltan kifinomított "többmondatos" dolgokat tönkre teszi.

És itt egy sereg rossz példát említhetnék, de persze jókat is.

No de ezt majd egyszer máskor.

web log : Kedves Naplóm ....

Kedves Naplóm!

Ilyet még sohasem írtam. Ilyet még sohasem csináltam, s hülyének néztem Dankay Gabriellát az 5-6-7-8 b-ből, mert ő már akkor is naplót írt. Igaz egyszer még a bélyeggyűjteményét is megmutatta. De tényleg. Nagymamájával együtt.
Kaptam hozzá ötórai teát, meg tasüteményt is. Én meg csak feszengtem, s röhögtem hazáig, mert el nem tudtam képzelni, hogy mi a fene érdekes van azokban a ritka félrenyomott kis fecnikben. (Bár Laci bátyám is gyűjtötte, de nem ragadt rám ebből a kultúrszegletből semmi.)
Húú milyen barbár vagyok. Cikizem a bélyeggyűjtőket.

Meg aztán azért is röhögtem, mert tanuja lehettem a klasszikus illemtankönyvi eseménynek, amikor az ifjú levizitál a kis hölgynél. Csak éppen az volt a gond, hogy a kis hölgy nem volt az esetem, s én inkább a szembe ház első emeleti Kati bélyegeit nézegettem volna.

Na tessék! Már el is kalandoztam.

Szóval a naplóírás ma már rám férne, mert annyi minden van bennem, amit már nem ért meg senki, hogy lehet, hogy csak én megyek szembe a valakikkel, és ők jönnek a helyes sávban?

No hát akkor tessék!
Kiváncsi vagyok meddig bírom!

Kedves Apu!

Ez egy rendhagyó névnapi ajándék - egy hely, ahol kivérezhet a művészi vénád; ahol kiadhatod a felgyülemlett feszültséget; amit majd nap mint nap meglátogatok újabb csemegék reményében; ami igazából a Tiéd, és egy kicsit mindenkié.

Helye azoknak a darabkáidnak, amiket szívesen osztanál szét, csak még nem találtad meg a módját.

Jó szórakozást!

a pici lányod